Megjelenik a Cerkabella kiadó Gasztromese antológiájában
Arra már senki sem emlékszik pontosan, kinek a fejéből
pattant ki a Dínom-dánom Partiszervíz ötlete. Bizonyosan csak annyi tudható,
hogy míg kevés gyerek volt, s kevés mese, a mesehősök maguk készítették az
ételeiket Aztán idővel rengeteg mese született, s talán még annál is több
gyerek. A sok-sok gyerek pedig esténként mind mesét akart hallgatni, így a mesehősök
egyre elfoglaltabbak lettek, s alig maradt idejük a kincskeresés, háborúskodás,
lánykérés mellett a főzésre is.
Mert ugye ti is megfigyeltétek, hogy szinte minden
mesében eszik vagy iszik valaki? S ha se nem eszik, se nem iszik, akkor
legalább kenyérmorzsát szór, csirizből csalétket főz, zabot hegyez.
Történt tehát, hogy három vállalkozó kedvű disznó összebeszélt,
ezentúl majd ők látják el a szereplőket ínycsiklandó fogásokkal. Az egyikük ismerte
az összes mesét, így ő lett a Főnök. A másikuk remekül tudott főzni, természetesen
ő lett a Kukta. A Mindenes pedig kosarakba s dobozokba csomagolta az ételeket
és evőeszközöket, petárdákat, lampionokat, lábosokat, bográcsokat, majd kis
furgonjával elfuvarozta azokat a megfelelő mesékbe.
A Dínom-dánom Partiszervízben szorgos munkával telt a nap.
A Főnök összeírta a meséket és a hozzájuk tartozó menüket, a Kukta kiszaggatta
a mézeskalács házhoz a szíveket, megfonta a kolbászkerítést, lepikkelyezte a nyers halat, felhalmozta
a kásahegyet, s főzött még annyiféle ételt, amennyi az aznapi mesékhez kellett.
Végül kisütötte Borsószem Királykisasszony esküvői rebarbara tortáját is. Ezt a
tortát különös gonddal készítette el, mert a Királykisasszony annyira kényes
volt, hogy minden alkalommal minden
egyes rebarbaraszeletet személyesen ellenőrzött rajta. (Tudni kell, hogy ha egy
mesébe kifejezetten nem írta bele az írója, hogy milyen ételek szerepeljenek
benne, akkor azt a szereplők választhatták meg, ezért nem találkozhatsz sehol, kivéve
ebben a mesében a rebarbara tortával).
A Mindenes általában nagyon ügyesen pakolta egymásra az
elkészült ételeket a furgon csomagtartójában. Ám egyszer olyan sok volt a
csomag, hogy hiába próbálkozott, a feltornyozott kosarak és ételhordók
minduntalan leborultak. Végül a híres rebarbara tortát maga mellé tette az első
ülésre, mert nem szerette volna, ha a kényes Királykisasszony esküvői
tortájának doboza meggyűrődne. Igen ám, de nem számolt vele, hogy a finom
illatok útközben csiklandozni fogják az orrát.
- Ki bírná ki ezt a helyemben?- mormogta magában, és kicsit
csippentett a torta csücskéből. Aztán még egy kicsit, hiszen úgysem fogják
észrevenni. Így csippentgetett egészen addig, hogy alig maradt belőle egyetlen
szelet.
Mikor megérkezett, a násznép már türelmetlenül várta. A
Királykisasszony maga szaladt elébe, így szorult helyzetében a Mindenes nem
tudott jobbat kitalálni annál, minthogy odaadja a soron következő mese ételes
dobozát. Aztán a következő mesében a rá követőt, és így tovább. Ílymódon minden szereplőnek jutott étel,
igaz, hogy nem a sajátja. Az utolsó mese indiánjainak viszont már semmi se jutott, csak a
rebarbara torta maradéka.
Estefelé a Főnök lefekvéshez készülődvén az agyarait
mosta, mikor megcsörrent a telefon.
-
Hol van a megszokott mézeskalácsom, kőlevesem, mérgezett
almám, stb. – reklamáltak a szereplők egymás szavába vágva.
-
Mi történt a mesékkel?! - kérdezték az emberek aggódva, az
írók pedig felháborodva. És csak egyetlen valaki, egy kisfiú telefonált azért,
hogy elkérje a rebarbaratorta receptjét.
A Főnök csak kapkodta a telefonokat, és fogalma sem volt,
hogy miről is van szó. Eleinte azt
hitte, hogy a Kukta elsózta, netántán odaégette az ételeket. Ám a Kukta ezt
kerek perec visszautasította. Ekkor a Főnök előkerítette a Mindenest, aki fülét
lesunyva bevallotta a disznóságot- ahogy az egy disznótól el is várható.
-
Hal és kukoricalepény Borsószem Királykisasszony hetedhét
országra szóló lagzijába? - kapott a fejéhez a Főnök – Puncstorta hamubasült pogácsa helyett a
szegénylegény tarisznyájába? Kő helyett kásahegy a katona kőlevesében? Senki sem fog ezentúl bízni a mesékben!-
kiáltott fel a Főnök kétségbeesetten.
-
Talán helyre lehetne még hozni...- mondta bizonytalanul a
Mindenes.
A Főnök csak a fejét ingatta.
-
Hogyan? A Dínomdánom Partiszervíznek befellegzett,
mehetünk megint makkot túrni az erdőbe.
Végül a Főnök mégis jobbnak látta, ha kimennek a
helyszínre felmérni a kárt. Mindhárman bepattantak a furgonba, s elindultak
végiglátogatni a meséket.
Először a lagziba siettek. Mire megérkeztek, a násznép és
maga Borsószem Királykisasszony is a tábortűz mellett ülve nagy
egyetértésben sütögette az
indiánoknak szánt kukoricalepényt és nyers halat. A Királykisasszony magához
intette a három lógó orrú disznót.
-
Soha sem jutott volna eszembe magamtól esküvői fogásnak-
ismerte el a Királykisasszony- de ez a nyársonsült hal igazán ízletes.
Azzal illik, vagy nem illik, a Királykisasszony megnyalta
mind a tíz ujját. A Királyfi arca
felvidult, titokban ugyanis egy kicsit aggasztotta arájának világhírű
kényessége.
Az ifjú pár szívélyesen meginvitálta eztán a Dínom-dánom
Partiszervíz tagjait a tűz mellé, de ők inkább tovább utaztak a következő
mesébe.
Meglepetésükre ott is hasonlót tapasztaltak. Sőt, a
következő mesében is, egészen az utolsóig bezárólag. A szereplők izgatottan kóstolgatták
az ismeretlen finomságokat, olyannyira, hogy ez néhol megváltoztatta a mesék
kimenetelét.. Ott volt például az indiános mese, melybe a rebarbara torta
maradéka jutott.
Végső leszámolásra készült a két ellenséges törzsfőnök, s
éppen az következett volna, hogy a tábortűz mellett kiássák a csatabárdot. Mikor
a Dínom-dánom Partiszervíz legénysége a helyszínre ért, háborúzó indiánok helyett kíváncsian
szaglászó főnököket talált.
Vaníliáscukor, sütőpor, margarin, zsemlemorzsa na meg rebarbara? Ezeket az
indiánok hírből sem ismerték.
-
A receptet!– emelkedett fel az ellenséges Indián főnök. – Cserébe nincs háború. UFF. Ha
a szokásos nyers hallal és kukoricalepénnyel próbálkoztok, akkor persze nem ezt
mondanám.....
Ilyen körülmények között természetesen elmaradt a Nagy
Tizenhét Éves Háború, helyette néhány indián kenuval útnak indult Európa felé, újabb
receptek reményében...
Hazatérve összeült a Dínom-dánom Partiszervíz kis csapata,
hogy kiértékelje a helyzetet.
- A mesehősökkel úgy látom, nem lesz gond– mondta megkönnyebbülve
a Főnök- na de mi a helyzet a gyerekekkel?
Aggodalomra végül nem volt ok, mert a gyerekek is megkedvelték a kicsit rendhagyó meséket, és eztán sokan
olvastatták a tortás és a halas esküvői lakomát, csakúgy, mint a szegénylegényt
a puncstortával, az indiánokat a rebarbara tortával.
A Dínom –dánom Partiszervíznek pedig megnövekedett a
forgalma, olyannyira, hogy végül felvettek egy Kuktasegédet. Mikor ez a fiatal disznó panaszkodott a sok munka miatt, a Főnök
így oktatta:
- A munkánkon nagyon sok múlik, fiam. Mert ha nem
figyelünk eléggé, az étel helyett bármikor kisüthetünk egy új mesét. S akkor
aztán még több munkánk lesz...
